~2~ Váratlan fordulat

[Hallgassátok ezt a számot, miközben olvastok]

Nana szemszöge

Kinyitottam szemeimet. Először homályosan láttam, majd pislogtam párat és kitisztult a kép. Egy ismeretlen szobában voltam. A fal bézs színű volt, én pedig egy nagy, barna ágyon feküdtem. A hold bevilágított egy apró ablakon. Körbepillantottam. A szobában helyet foglalt még egy fotel, egy Tv és egy kis asztal. Ezen kívül teljesen üres volt. 
-Mégis hol a fenében vagyok?- kérdeztem kétségbeesetten, mikor eljutott a tudatomig, hogy nemrég még hazafelé tartottam.
-Legyen elég annyi, hogy ha jó kislány leszel, elengedünk.– hallottam meg egy férfihangot a szoba egyik sarkából. Azonnal abba az irányba fordítottam a fejem. A srác nagy vigyorral a képén bújt ki az árnyékból. Egyre közelebb lépkedett hozzám. Az egész testem remegni kezdett. A szívem  hangosan dübörgött, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Odakaptam a kezem.
-M-m-mit akarsz?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Hát nem nyilvánvaló?-mászott fel közben ő is az ágyra. Az az undorító vigyor még mindig ott díszelgett a képén.  Én egyre feljebb húzódtam az ágyon, mígnem beleütköztem annak támlájába. Rettentően megijedtem.
- H-hagyj engem békén!- üvöltöttem kétségbeesetten.
Az ismeretlen nem válaszolt, csupán még jobban vigyorgott.
Nyeltem egy nagyot. A levegőt szaporán vettem. Lehunytam szemeimet. Vártam, hogy mi fog történni. Hallottam, ahogy Ő egyre feljebb csúszik az ágyon. Keze már a lábszáramat simogatta. Azonnal felhúztam a lábam. Lassan kinyitottam a szemem. Ekkor hirtelen megszólalt egy ismerős zene dallama. A telefonom! Felakartam állni, de a srác megelőzött. Kezébe vette a telefont, majd elhúzta a száját.
-Ez a NiChan állandóan hívogat! - látszott rajta, hogy ideges. Fogta a telefont és a falnak dobta, az pedig a földre esett, kis darabokban.
-Mit képzelsz? Azt a múltkor vettem!- csattantam fel. Azonnal megbántam, amit mondtam. 
A fiú arcán ismét kaján vigyor jelent meg, és egyre közelebb és közelebb jött. Előttem állt meg.
-M-mégis mi a f-fenét akarsz t-tőlem?-kérdeztem remegő hangon. Ő nem válaszolt, csupán lehajolt hozzám. Így farkasszemet néztem gyönyörű barna szemeivel. Álltam a tekintetét.-Nem hallottad? Azt kérdeztem mi a francot akarsz te tőlem?!-kiáltottam újra fel.
-Mondtam már. Nem nyilvánvaló?-két kezével megfogta vállamat, majd egy hirtelen mozdulattal ledöntött az ágyra.- És én a helyedben nem sikítoznék.-villantak meg szemei.
Könnyeim kibuggyantak, majd végigfolytak arcomon. Az ismeretlen fölém tornyosult és nyakam kezdte csókolgatni. Megremegtem. 
-Hagyj békén!-majd minden erőmet összeszedve lelöktem magamról, és felpattantam. Az ajtó felé vettem az irányt. Megfogtam a kilincset, lenyomtam, ám az ajtó nem nyílt ki. Be van zárva. A francba! Az egyik kezemmel ütni kezdtem a finoman csiszolt fa ajtót, a másikkal pedig a kilincset rángattam.
-Engedjenek ki! Kérem, valaki! Nyissák ki az ajtót! Segítséééééééééég!-kiáltottam torkom szakadtából. Egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Úgy éreztem nem kapok levegőt.
Az ajtó kinyílt, én pedig kizuhantam egy világos folyosóra. Felpillantottam. 2 fiú állt előttem.
-Itt a mi kismadarunk.-szólalt meg az egyik csupa gúnnyal a hangjában. Itt már tudtam, hogy ők sem jobbak, mint akivel a szobában voltam. Hátranéztem. Ő ott állt mögöttem. A harmadik srác a kezét nyújtotta, én habozva ugyan, de megfogtam. Segített felállni, majd sarkon fordult, és eltűnt a folyosó kanyarulatában. 
-Mi történt Kai? Mitől ijedt meg a drága?-nézett a mögöttem állóra a srác, majd rám. Szóval Kainak hívják azt a férget.
-Ehh.-fogta meg vállam Kai.-Nagyon harcias vagy drágám. De nem menekülsz.-Majd hirtelen mozdulattal újra berántott a szobába.-Kris..-szólította meg a kint állót.- Ne zavarjatok. Majd én gondoskodom róla.-fordult felém vigyorogva. Újra remegni kezdtem. Az a srác..vagyis Kris csak bólintott, majd ő is sarkon fordult.
-Kérlek ne hagyj itt vele! Nem akarom!- kiabáltam utána. Ám ő csak kezével intett egyet.-K-k-kérlek..-csuklott el a hangom. Kai bezárta az ajtót, majd a kulcsot nadrágja zsebébe csúsztatta. Újra felém fordult.
-Hogy hívnak?-fordította oldalra fejét.
-Mi közöd hozzá? Hagyj békén!-hátráltam az ágy felé.
-Azt kérdeztem..-itt elhalkult.- hogy mi a kibaszott neved!?-kiáltott rám. Megijedtem.
-Choi N-nana.-válaszoltam dadogva.
-Mindjárt más, Nana.-vigyorodott el. Megindult felém. Én tovább hátráltam, majd beleütköztem az ágy szélébe. Elvesztettem egyensúlyom, és nagy huppanással ráestem a matracra.
-Megy ez magadtól is. Nos akkor..- elért ő is az ágyig. Levette felsőjét. Így jól lehetett látni kidolgozott, izmos felsőtestét. Elfordítottam a fejem. Éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem, majd Kai fölém hajol. Felé fordítottam a fejem, majd rögtön oldalra.
-Szállj le rólam!- erre ő felnevetett.- Nem hallod? Azt mondtam, hogy szállj le rólam!
-Drága Nanám, jobban tennéd, ha nem ellenkeznél.-majd megfogta államat, s fejem maga felé fordította. Államat még mindig erősen szorította, próbáltam szabadulni, de ő túl erősnek bizonyult. Közeledett felém, leheletét már bőrömön éreztem. Majd ajkait enyéimre tapasztotta. Én minden erőmmel tiltakoztam. Ütöttem őt kezeimmel, rúgkapáltam lábaimmal. Sikertelenül, semmit nem értem el vele. Ráharapott alsó ajkamra, így a fájdalomtól, szám szét nyílt, ő pedig becsúsztathatta nyelvét számba. A könnyek patakokban folytak le arcomról. Tudtam, hogy mit akar tőlem. Az egész testem remegett a félelemtől. A szívem oly hevesen dobogott, mint eddig még soha. Elvált tőlem. 
-Ne sírj.. Élvezni fogod.-húzta végig mutató ujját arcomtól egészen a mellemig.
-K-kérlek hagyj békén! Én nem akarom!-könyörögtem.
-Kuss legyen! Azt fogod tenni, amit én mondok.-nevetett.-Hát még mindig nem érted? Neked nincs beleszólásod a dolgokba.-azzal egy hirtelen mozdulattal letépte rólam felsőmet.-Grr.-morgott egyet.
Próbáltam ellenkezni. Ütöttem őt ahol értem. Semmi hatása nem volt. Kai ajkai nyakam csókolgatták. Ő derekam alá nyúlt, s közben kicsit megemelt. Kikapcsolta melltartómat, majd könnyed mozdulattal le is vette.
-Ez nem kell ide.-nézett kajánul szemeimbe.
Már nem mertem ellenkezni, ugyanakkor semmit sem csináltam. Úgy feküdtem, mint egy báb. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Semmit sem tehettem. Ajkai már nem nyakam, hanem melleimet kényeztették. A testem reagált az érintéseire, én ugyanakkor csak undort éreztem. Lejjebb vándorolt testemen, s már hasfalam borította el csókokkal. Én kétségbeesetten sírtam. Miért én? Mi rosszat tettem? Kavarogtak fejemben a kérdések. De mind megválaszolatlan maradt. Kai gyors mozdulattal lehúzta nadrágomat, fehérneműmmel együtt, majd nyelvével legérzékenyebb pontomat kezdte el izgatni. Nem értettem, élveztem ugyanakkor undorodtam tőle. Pár perc után belém hatolt egyik ujjával, majd még egyel, és még egyel. Én még mindig sírtam. Felegyenesedett. Letolta magáról nadrágját, majd alsóját is. Ahogy megláttam meredő férfiasságát, egy pillanatra elállt a lélegzetem. Arca diadalittasan ragyogott.
-Mondtam, hogy élvezni fogod.-gyors mozdulattal átfonta derekamat két kezével, és megfordított. Így térdeltem az ágyon. Semmi finomságot nem mutatva, durván belém hatolt. Nagy fájdalmat éreztem, ő pedig erőteljesen felnyögött. Gyorsan mozgott, engem nem kímélve. Nagyon fájt. Összeszorítottam fogamat, s lenéztem a paplanra, ami kisebb foltokban véres volt. Nem bírtam tovább.
-K-k-kérlek..h-h-hagyd a-abba, n-nagyon f-f-fáááááááááj.-utolsó szavamnál felordítottam, mikor is ő még durvábban és erőteljesebben hatolt belém.
-Kuss legyen! Te csak hallgass és tűrj.-csapkodta meg hátsó felem. Ez egy vadállat. Valaki segítsen! 
-Segítséééég!Kérem!-nem bírtam tovább. Kiáltásom minden eddigi jajszónál hangosabb volt.
-Azt mondtam, hogy kussolj. Nem érted?-fordított hirtelen mozdulattal maga felé és száját enyémre tapasztotta. Közben újra belém hatolt. Próbáltam szabadulni, kevés sikerrel. Amilyen mélyen csak tudtam, belekarmoltam hátába, mire ő fájdalmasan felkiáltott.
-Hülye kurva!-majd pofon vágott. Arcom égett az ütés helyén. Nincs mit tennem. Csendben tűrtem, és vártam. Nem sokáig kellett még szenvednem. Pár perc után kivette belőlem férfiasságát, s hasamra élvezett. Fáradtan dőlt le mellém az ágyra. Én azonnal felpattantam és öltözni kezdtem, majd a lehető legtávolabbi sarokba menekültem, s ott leültem, fejem a falnak döntve. Könnyeimet törölgettem. Lent még mindig fájt. Az ágyra pillantottam.  Kai felült, majd ő is öltözni kezdett. Mikor végzett felém vette az irányt. Lehajolt hozzám. Én lehajtottam fejemet, mire ő rögtön visszarántotta, s egy csókot nyomott ajkaimra.
-Még jövök, Nanám!-azzal az ajtó felé vette az irányt, kiment, és az ajtót rám zárta.
Szinte már ordítottam a fájdalomtól. Könnyeim újra utat törtek maguknak. Felálltam, és az ágyhoz csoszogtam. A lepedő tiszta vér volt. Gyors mozdulattal lerántottam onnan, és a földre dobtam. A takarót kezembe vettem. A fotel irányába lépdeltem, majd leültem. Magamra rángattam a takarót.
-Valaki...kérem..mentsen meg!-suttogtam magam elé fájdalommal teli hangon.
 Könnyeim  végigfolytak arcomon és a takaróra hulltak. Sosem hittem, hogy velem ilyen megtörténhet. Egy ilyen helyen..egy ilyen emberrel..vesztettem el a szüzességem. Ezt nem tudom elhinni.
-Baszd meg Sehun! Hová lett a másik?- hallatszott be. Rögtön felkaptam a fejem. Szóval még többen vannak..
-Nem tudom Kris.- Kris..ő az az előbbi srác.- Idehoztuk őt is a másikkal együtt. Eszméletlen volt, most meg felszívódott.- újabb hang. Ezek miről beszélnek? Kiket hoztak ide, és ki tűnt el?

NiChan szemszöge

Mikor kinyitottam szemeimet, számomra ismeretlen helyen voltam. Egy széken ültem. Kezeim hátra voltak kötözve. A vállam sajgott. Mellettem a padlón, pedig egy hatalmas vértócsa díszelgett. Sok vért veszítettem. Körülpillantottam. Seenát nem láttam sehol, sőt senkit. Már tisztán ki tudtam venni, hogy egy sötét szobába vagyok bezárva.
-Baszd meg Sehun! Hová lett a másik?- hallottam meg az ingerült hangot odakintről. A dögök..
-Nem tudom Kris.- halkult el a srác hangja.- Idehoztuk őt is a másikkal együtt. Eszméletlen volt, most meg felszívódott.- Szóval Seena megszökött! Hála az égnek, hogy ő legalább jól van. Sóhajtottam. Az ajtó kinyílt. 
-Hé srácok! Már ébren van!-mutatott rám  az, aki benyitott.
-Ó igazán?-hallottam egy másik gúnyos hangot kintről.
-Kivigyem?-kérdezte az ajtóban álló.
-Ja, hozd ki Xiumin.-a srác csak bólintott, majd megindult felém.
-És most kijössz! Gyerünk állj fel!-majd felrángatott a székből. A vállamat fogta, ami iszonyatosan fájt. Összeszorítottam fogaimat.
A srác, vagyis Xiumin kivezetett a nappaliba, ahol 12 farkassal találtam szemben magam. Az az undorító szag megcsapta az orrom. Felfordul a gyomrom.. Leültettek egy székre, majd körém gyűltek.
-Tao! Egy íjászt vállon harapni? Szép munka, haver! -majd dicsérően vállba veregette Xiumin azt a bizonyos Taot. Szóval ő volt? Tao... Nem volt időm ezen mérgelődni. Az egyik dög eltűnt, majd pár perccel később visszajött. De nem egyedül. Nanát rángatta maga mögött. Őt leültették a kanapéra. Tekintetét rám emelte. Tisztán láttam a fájdalmat és kétségbeesést a szemében. Nagyon remélem, hogy nem csináltak vele semmit. Ahogy bántak vele.. Nem hinném, hogy rájöttek volna, hogy ő is vadász. Sóhajtottam. Egy valamit, viszont furcsálltam. Miért nem öltek meg?
-Itt a pasid. – szólt Nanának az egyik.
Ezek milyen pasiról hablatyolnak? Ó..Már értem. A maszk és a kapucni még mindig rajtam van. Azt hiszik, hogy fiú vagyok? Ez vicces.
-Milyen pasim? Nekem nincs is fiúm. - válaszolt Nana, meglepetten.
A fiúk értetlenül néztek egymásra.
-Hadd nézzem, ki ez!?- jött közelebb hozzám egy fekete hajú srác. Gondolom ő az alfa.
Lerántotta rólam a maszkot. 13 meglepett szempár szegeződött rám. Nana, majdnem elájult, amikor meglátott. A dögök meg csak pislogtak.
-Ki a halál ez? Kit hoztatok ide? – kiabált az alfa a többivel. – A másik megszökik. És ti még csak nem is vadászt hoztok ide, hanem egy lányt?-mutatott közben ingerülten rám. Hogy ez mekkora egy idióta.
-Kris!-szóval Krisnek hívják.- Ő az a vadász. Ő találta el Lay-t is. Én pedig ezért is haraptam meg.- mutatott a vállamra Tao. Eddig nem is gondoltam a fájdalomra, de most újra éreztem. Elöntött a düh, ahogy ránéztem Taora és Nana meggyötört arcára. Minden erőmet összeszedtem. A kötelek szakadni kezdtek a kezemen, majd a lábamon is. Hirtelen felpattantam, majd Taora ugrottam. Oldalát próbáltam összeroppantani. Ám a vállam mérhetetlenül fájt még, így nem tudtam akkora erőt kifejteni, amelyet szerettem volna.  Két másik farkas azonnal átváltozott, s engem lerángattak Taoról. A földön ültem, míg az a kettő fogvicsorgatva állt előttem.
-NiChan? Mégis mi folyik itt?- nézett rám Nana, összezavarodva. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem.
-Nyugodj le!– állt elém Kris. Intett a srácoknak, hogy elég lesz. Ők visszaváltoztak, majd megfogtak engem és visszaültettek a székre. Újra megkötöztek.– Hol van a másik?- kérdezte ingerülten. Seenára célzott. Válaszul csak bokán rúgtam. Hogy hiheti, hogy válaszolni fogok?Erre ő elnevette magát.
-Szóval nem fogod elmondani? Oké, te akartad.- megszorította a nyakam. De nem úgy, hogy megfojtson, inkább csak rám akart ijeszteni. Fél szemmel Nanát néztem. Az ő szeme vörösen megvillant. Ne! Felugrott a kanapéról és Krisre támadt. Egy másik megpróbálta lefogni. Nem sok sikerrel, mert a fiú, az egyik falnak csapódva ért földet. Szóval megtörtént. Felébredt benne. Végül négyen ugrottak rá, így sikerült őt lefogni. Nana csak nézett rám, még mindig vörösen izzó szemeivel. 
-Nana, minden rendben lesz.-szólaltam meg először, és biztatóan néztem rá.